Renault F1


Renault
Teljes név Renault F1 Team
Székhely Enstone, Egyesült Királyság (kasztni)
Viry-Châtillon, Franciaország (motorok)
Jelentős versenyzők Jean-Pierre Jabouille
René Arnoux
Alain Prost
Patrick Tambay
Jarno Trulli
Jenson Button
Fernando Alonso
Giancarlo Fisichella
Robert Kubica
Nico Hülkenberg
Daniel Ricciardo
Esteban Ocon
Motorok Renault
Gumik M Michelin,
G Goodyear,
B Bridgestone,
P Pirelli
Jogelőd Benetton (1986-2001)
Lotus F1 Team (2012-2015)
Jogutód Alpine
Formula–1-es szereplése
Első verseny 1977-es brit nagydíj
Utolsó verseny 2020-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 403
Konstruktőri világbajnoki címek 2 (2005, 2006)
Versenyzői világbajnoki címek 2 (2005, 2006)
Első győzelem 1979-es francia nagydíj (Jean-Pierre Jabouille)
Utolsó győzelem 2008-as japán nagydíj (Fernando Alonso)
Győzelmek 35
Első rajtkockák 51
Leggyorsabb körök 33

A Alpine F1 a Renault autógyár Formula–1-es versenycsapata. A Renault már hosszú ideje jelen van a motorsportban, Szisz Ferenc egy Renault-val nyerte meg az első francia nagydíjat, amelyet sokan a Grand Prix-versenyzés születésének tekintik. A Renault konstruktőrként és motorszállítóként egyaránt részt vett több megszakítással a Formula–1-ben, a '70-es évek vége óta. A Renault vezette a turbómotort a Formula–1-be, amelyet már 1977-es debütálásukkor, a brit nagydíjon alkalmaztak, az RS01-ben. Számos világbajnoki címet értek el motorszállítóként (szívómotor) a Williams és a Benetton csapattal a '90-es években. Konstruktőrként 2002-ben tértek vissza, Benetton csapat felvásárlásával. 2005-ben és 2006-ban az egyéni és a konstruktőri címet is megszerezték Fernando Alonsóval. A csapat székhelye Enstone-ban, az Egyesült Királyságban van, ahol a kasztnikat tervezik és építik. A motorokat a Párizs környéki Viry-Châtillon-ban készítik.

2009 végén a francia gyár a csapat tulajdonának többségét eladta, ezután csak a motorgyártás tartozott az anyacég alá. A Renault márkanév használatát viszont továbbra is engedélyezték. 2011-ben a csapat a Lotus Cars támogatása révén Lotus Renault GP néven, brit licenccel versenyzett. 2012-től elhagyták a Renault-t a csapatnévből és Lotus F1 Team néven folytatták tovább. 2016-tól újra gyári csapattal versenyeznek.

A 2020-as Olasz Nagydíjon bejelentették, hogy 2021-től Alpine F1 Team néven versenyeznek és a kék szín is visszakerül autóikra.

Tartalomjegyzék

Története


Bemutatkozása csapatként (1977-1985)

A Renault az 1970-es években kezdte meg programját az autósportban. 1977-ben debütáltak a brit nagydíjon csapatként a Formula–1-ben. 1,5 literes, V6-os elrendezésű turbómotorokkal léptek színre, ami akkoriban nagy újdonság volt, később azonban általánossá vált. Az évad öt versenyén egyetlen versenyzőjük, Jean-Pierre Jabouille négyszer kiesett, egyszer nem kvalifikálta magát. Az autó gyakran hibásodott meg, általában a motorja, vagy a turbófeltöltője. A turbóból felszálló fehér füst miatt az autók a sárga teáskanna gúnynevet kapták a paddockban.[1] 1978-ban továbbra is megbízhatósággal voltak problémák. Jabouille a gyors monzai pályán a 3. helyre kvalifikálta magát, de 5 kör után kiesett. A szezon utolsó előtti versenyén, az amerikai nagydíjon egy 4. hellyel megszerezték első pontjaikat. 1979-ben Jabouille mellé René Arnoux-t szerződtették másik versenyzőnek. Dél-Afrikában Jabouille megszerezte a pole-t, de ismét kiesett. Dijonban, a hazai francia nagydíjon Jabouille a Renault első győzelmét szerezte meg, amely egyben az első turbómotoros győzelem volt. Arnoux harmadik lett szoros küzdelemben Villeneuve mögött.

1980-ban Arnoux egymás után kétszer győzött Brazíliában és Dél-Afrikában. Jabouille továbbra is sokszor esett ki, egyedül Ausztriában szerzett pontot, ahol győzött. Az év végén Jaboulli súlyos balesetet (lábsérülés) szenvedett, ami gyakorlatilag pályafutása végét jelentette. Helyére 1981-ben Alain Prost érkezett a McLarentől, aki nagy lendületet adott a csapatnak. A három évben (1981-1983) a Renault a konstruktőri világbajnokságban kétszer harmadik, egyszer második lett. Prost 9, Arnoux 2 győzelmet szerzett a csapatnak ez idő alatt. Arnoux 1982-ben elhagyta a csapatot és a rivális Ferrarihoz ment, helyére Eddie Cheevert igazolták le. 1983-ban a Renault és Prost is nagyon közel került a címhez, de végül Nelson Piquet nyert a Brabham-BMW-vel. Miután Prost visszament a McLarenhez, a csapatot folyamatos gyengülés jellemezte. A sportágban elterjedtek a turbómotorok, és már nem a Renault-é volt a legjobb. Két pilótája, Derek Warwick és Patrick Tambay 1984-ben és 1985-ben alig néhány dobogós helyet szerzett. Az 1985-ös német nagydíjon a csapat egy harmadik autót is indítottak, amit François Hesnault vezetett. Első alkalommal építettek autójába kamerát, amely élőben közvetített belső felvételeket a televíziónézők számára. A versenyző 8 kör megtétele után kuplungproblémával állt ki. 1985 végén a Renault mint csapat, visszavonult a Formula-1-ből.

A Renault, mint motorbeszállító

A Renault 1983 óta szállít be motorokat a Formula–1-be. Kezdetben a Lotusnak szállított, egy évvel később a Ligier is ezeket a motorokat alkalmazta autóiban. A háromszoros világbajnok Ayrton Senna az 1985-ös portugál nagydíjon az első győzelme mellett a Renault motorok első dobogós helyét szerezte meg. 1985-ben a franciák, miután csapatuk visszavonult, csak a motorokra koncentráltak. 1986-ban a Tyrrell csapat is Renault partnere lett.

1986-ban, négy év után egy időre visszavonult a motorgyártástól. 1989-ben újra visszatért, és ezúttal a Williamsnek szállította az erőforrásokat. A Williams 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri világbajnokságokat is, 1994-ben a konstruktőrit. A Williams mellett a Ligiernek is partnere volt 1992 és 1994 között. A Benettonnak 1995-től 1997-ig, majd 2001-ben szállított erőforrásokat. A csapat 1995-ben mindkét világbajnoki címet megnyerte.

1997 végén a Renault hivatalosan távozott a Forma-1-ből, de 1998-ban a Mecachrome-mal, majd 1999-től a Flavio Briatore által alapított Supertec-kel együttműködve 1998-tól 1999-ig a Williamsnek, 1999-ben a British American Racingnek, 2000-ben az Arrowsnak, 1998-tól 2000-ig Playlife néven a Benettonnak szállítottak korábbi 1997-es (tehát elavult konstrukciónak számító) erőforrásokat.

2007-2018 óta motort szállított a Red Bull Racingnek, 2011-2014 között a Team Lotusnak, 2012-2013-ban a Williamsnek, 2014-2017 között (kivéve 2016-ban)a Toro Rosso csapatának, 2018-2020 között a McLaren-nek.

Visszatérése csapatként (2002-2010)

2000. március 16-án 120 millió dollárért felvásárolták a Benettont, de 2000-ben és 2001-ben a Benetton név alatt versenyeztek. 2000-ben Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz 20 pontot és 2 dobogós helyezést szerzett. 2001-ben Jenson Button váltotta Wurzot, a páros 10 pontot szerett, Fisichella egyszer állhatott dobogóra. 2002-ben a Benettont Renault F1-re nevezték át. Fisichella a Jordanhez igazolt át, helyére Jarno Trulli érkezett. Button és Trulli 23 pontot szerzett, de a dobogóra nem sikerült felállniuk. Miután 2003-ban Buttont elbocsátották (amit akkoriban sokan bíráltak), az előző évi tesztversenyző Alonsót ültették be helyére. Alonso hungaroringi győzelme az első volt a csapat számára az 1983-as osztrák nagydíj óta. 2004-ben a konstruktőri második hely volt a cél a csapat számára. Trulli győzött a monacói nagydíjon, de kapcsolata megromlott a csapatvezető Briatorével, emiatt az utolsó versenyeken már nem a Renault, hanem a Toyota színeiben versenyzett. Helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt igazolták le. A kanadai azonban pontot sem tudott szerezni, így a Renault harmadik lett a konstruktőrök között, a Ferrari és BAR mögött.

2005-ben Fisichella lett a második számú versenyző Alonso mellett. Az olasz a szezonnyitó ausztráliai esős időmérőn aratott elsősége után a futamgyőzelmet is megszerezte. A következő három futamon Alonso nyert, és a szezon során egyre nagyobb előnyre tett szert. Fisichella Alonsóval szemben gyengébben teljesített, számos alkalommal kiesett. A San Marinó-i nagydíjtól kezdve a Renault legfőbb riválisa a gyors, de nem annyira egyenletesen teljesítő McLaren-Mercedes lett Kimi Räikkönennel. A McLaren a brazil nagydíjon aratott kettős győzelme után átvette a konstruktőri bajnokság vezetését, de ugyanitt biztosította be Alonso vb címét is és lett "minden idők" legfiatalabb világbajnoka. Az utolsó két versenyen a Renault visszavette a csapatvilágbajnokság vezetését, és megszakította a Ferrari 6 éve tartó konstruktőri győzelmi sorozatát.

A 2006-os év hasonlóan jól kezdődött a csapat számára: Alonso győzött a szezonnyitó bahreini nagydíjon, majd Malajziában a Renault első kettős győzelmét aratta 1982 után. Alonso további győzelmeket aratott hazai versenyén, Barcelonában, Monacóban, Silverstone-ban, és Kanadában. Az amerikai nagydíjtól kezdve a Ferrari tűnt erősebbnek a szezonban. Míg a Ferrarik kettős győzelmet arattak a Renault versenyzői a 3. és az 5. helyet szerezték meg. Franciaországban és Németországban is a Ferrari nyert. 2006 július 21-én az FIA betiltotta az ellensúlyos lengéscsillapítókat, amelyet a Renault alkalmazott először, emiatt sokat vesztettek gyorsaságukból a kanyarokban. A kínai nagydíj után Schumacher átvette az egyéni vb vezetését, de Japánban kiesett, így hátránya szinte behozhatatlanra, 10 pontra nőtt. Brazíliában Alonso második lett, ezzel megszerezte saját maga és a Renault második világbajnoki címét.

2006 októberében bejelentették, hogy a holland ING lesz a Renault főszponzora három évig, a Mild Sevent váltva.

2007-ben Alonso elhagyta a csapatot, mely visszaesett a McLaren, a Ferrari és a BMW Sauber után a középmezőnybe. Alonso helyére Heikki Kovalainen, a csapat korábbi tesztpilótája érkezett. Kovalainen és a csapat legjobb eredménye az esős japán nagydíjon elért ezüstérem volt. A 2007-es évet a csapat a McLaren kizárása után végül harmadik helyen fejezte be, 51 ponttal.

2008-ra Fernando Alonso visszatért a francia csapathoz, a kétszeres világbajnok Nelson Piquet fiát, Nelshino Piquet-t kapta csapattársul. Alonso szerencsés ausztráliai 4. helye ellenére már az első versenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat 2008-as konstrukciója nem versenyképes az élcsapatokkal, de még a 2007-es teljesítményétől is elmarad. A bahreini nagydíjat követő kollektív Formula–1-es teszten számos változtatást hajtottak végre az autón. A motor fölé egy látványosan hátranyúló légterelő elemet építettek, amitől a stabilitás javulását várták. A spanyol nagydíjon érezhetően gyorsabbak voltak az autók. Alonso hazai közönség előtt a 2. helyre kvalifikálta magát az időmérő edzésen kevés üzemanyaggal, de motorhiba miatt kiesett. A kanadai nagydíjon a Renault mindkét versenyzője pontszerző helyen autózott, Alonso akár dobogós is lehetett volna, de végül mindketten kiestek műszaki hiba miatt.

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso a 3. helyről indulva visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Alonso nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban. Németországban Piquet szerencsés boxtaktikával második, Alonso csak a tizenegyedik lett. A szezon vége felé a csapat egyre versenyképesebb lett. Alonso negyedik lett Belgiumban, majd Olaszországban is. Szingapúrban a Renault-k csak a 8. sorból rajtolhattak. Alonso első boxkiállásakor Piquet falhoz csapta kocsiját. Kubicát és Rosberget SC-szakasz alatti tankolás miatt, elküldték Stop&Go büntetésre, így a Renault megszerezhette a 2006-os japán nagydíj óta első győzelmét, Japánban következett az ismétlés, ezúttal is a körülmények szerencsés összejátszása miatt, de jóval meggyőzőbben Alonso nyert, amit Piquet 4. helye tett értékesebbé. Kínában ismét erős volt a csapat, Alonso a szezonban 5. alkalommal lett a negyedik. A szezonzáró Interlagosban a rajt előtt egy kis eső szerepelt közjátékként. A felszáradó pályán Alonso viszonylag hamar kiment száraz pályás gumikért, aminek egy 2. hely lett az ára, amit a leintésig megtartott. Piquet hazai versenye 2 kanyar erejéig tartott.

A Renault 80 ponttal a 4. helyen végzett a csapatvilágbajnokságban. A pontok nagy részét Alonso szerezte, míg Piquet helyzete egyre bizonytalanabb lett a Renault-nál.

2009-ben a csapat változatlan felállással kezdte az évet. Az új szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak, de látványosan elmaradtak a legjobb eredményeket produkáló Brawnoktól. Az idénynyitón kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve, a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon Alonso a 9. helyről a 3. helyre jött fel a rajtnál, később megcsúszott és visszaesett a mezőny hátsó részébe, amikor lefújták a monszuneső miatt a versenyt. A Motorsport Világtanács engedélyezte a Brawn, a Toyota és a Williams által használt duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változata, amellyel Alonso a 2. helyet szerezte meg az időmérőn, a két Red Bull-Renault által közrefogva. A versenyen ismét esett az eső, ami tönkretette a könnyű autóval induló Alonso taktikáját, majd hibázott is, így 9. lett. A bahreini hőségben Alonso folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett, 8. lett. A spanyol nagydíjra a Renault erre a versenyre kisebb újításokkal készült, de ez nem hozott átütő sikert. Alonso némi szerencsével az 5. helyen végzett hazai szurkolói előtt. Monacói 7. helyével ismét csak Alonso szerzett pontot Piquet-vel ellentétben. Ezután Isztambulban és Silverstone-ban nem tudtak pontot szerezni, de a Nürburgringen az új fejlesztéseknek köszönhetően Alonso a 7. helyen végzett a leggyorsabb kört magáénak tudva. A magyar nagydíjon hosszú idő után ismét pole pozícióból kezdhette Alonso a futamot, de a 12. körben történt kerékcseréje alatt szerelői rosszul rögzítették a jobb első kerekét, az levált így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. Az FIA eltiltotta a csapatot a következő európai nagydíjról, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt, de később visszavonta a döntést. A szezonban egyetlen pontot sem szerző Piquet-t a magyar nagydíj után elbocsátották a Renault-tól, a francia Romain Grosjean-t ültették be a brazil helyére.

2009. szeptemberében kiderült, hogy a csapat Piquet balesetével tudatosan befolyásolta a 2008-as szingapúri nagydíjat, amelynek köszönhetően Alonso jelentős előnybe került, majd győzni tudott. A csapatfőnök Flavio Briatorét örökre (később visszavonták), a technikai igazgató Pat Symonds-t öt évre tiltották el a Formula–1-től, a Renault új csapatfőnöke ezután Bob Bell lett. A csapat kétéves felfüggesztett eltiltást kapott, névadó szponzora, az ING elhagyta a Renault-t.

A szingapúri nagydíj után kiderült, hogy Alonso leszerződött a Ferrarival a 2010-es idényre, helyét az egykori pártfogoltjuk, Robert Kubica veszi át a 2010-es idénytől.

2010. január 5-én Éric Boullier-t nevezték ki csapatfőnöknek, Bob Bell maradt technikai igazgatóként. A Renault eladta csapatának nagy részét egy luxemburgi cégnek, a Genii Capitalnak. A Renault 25%-ot megtartott magának, és eldöntötte, hogy továbbra is szállít motorokat a Red Bull Racingnek. Január 31-én jelentették be, hogy az orosz Vitalij Petrov lesz Kubica csapattársa. Kubica szinte végig jobb eredményt ért el, mint Petrov. Az év végén az ötödöik helyen végeztek, köszönhetően Kubica három dobogós helyezésének is. Az év végén a Renault bejelentette, hogy mint csapat kiszállnak, jogutódjuk a Lotus F1 Team lett, amelynek erőforrásokat továbbra is szállítottak.

Lotus Renault GP (2011)

Habár a kiszállás mellett döntöttek, a 2011-es év még átmeneti volt: a Lotus Cars vette meg a csapatot, amely brit licensz alá vitte át azt, azonban megtartotta a kasztnik elnevezésének hagyományát, a csapat Renault motorokat használt, a festést arany-feketére cserélték (John Player Special festésminta, a Lotus csapat használta a nyolcvanas években), és a csapatot Lotus Renault GP-re nevezték át. Ebből jogvita is volt, ugyanis az előző év óta a bajnokságban vett részt a Lotus Racing csapata, amely időközben megvette a névjogokat, és Team Lotus néven kívánt indulni 2011-ben. Azt is tervezték, hogy visszatérnek a fekete-arany festéshez a korábbi zöld-sárga, szintén Lotus-festésről. Ennek megfelelően előállt az a furcsa helyzet, hogy két Lotus-csapat indult a bajnokságban, mindkettő Renault-motorokat használt, és mindkettőnek megvolt a joga ahhoz, hogy a Lotus nevet illetve valamelyik tradícionális festést használja. A furcsa helyzetet az oldotta meg, hogy a Team Lotus 2012-ben felvette a Caterham nevet.

Ebben az idényben Robert Kubica nem erősíthette a csapatot, ugyanis hatalmas ralibalesetet szenvedett, ami kis híján az életébe került. Helyette Nick Heidfeld ült be. Az évad második felétől csak szenvedtek, a befújt diffúzorok körüli tiltás miatt. Az év végén a renault mint névadó szponzor is kiszállt, a csapat négy évig Lotus F1 Team néven versenyzett.

Újabb visszatérés (2016-)

Alig négy év kihagyás után a Renault ajánlatot tett arra, hogy visszavásárolja a Lotus F1 Team-et, amely ekkor komoly problémákkal küszködött. A projekt sikere érdekében megnyerték magát Alain Prostot is. Autójukat Kevin Magnussen és Jolyon Palmer vezethették a 2016-os idényben. A szinte teljesen sárga színben pompázó renault R.S. 16-os azonban nem volt egy sikeres konstrukció. Főként azért, mert az előző évi autó alapjain építették, az viszont gyenge volt, megbízhatatlan, és még a Mercedes motorhoz készült. Ennek megfelelően a 2016-os idény inkább egy átmeneti év volt, amelyet a tabella alsóházában töltöttek. 8 pontot szereztek egész évben, ami a 9. helyre volt elegendő.

2017-ben Frédéric Vasseur-t elbocsátották, helyette Cyril Abiteboul érkezett. Magnussen helyére Nico Hülkenberg ült be, Palmertől pedig idő előtt megváltak a gyenge teljesítménye miatt: az amerikai nagydíjtól Carlos Sainz Jr. ült be a helyére. Ez az év már sokkal jobban sikerült, hatodikok lettek 57 ponttal. A fejlődés töretlen volt 2018-ban is: megtartották versenyzőpárosukat, amely szállította a jó eredményeket, így a 4. helyen végeztek év végén.

2019-ben a még feljebb lépés volt a célja a csapatnak, ezért leigazolták a Red Bulltól Daniel Ricciardót. Ez az év azonban nem indult túl jól: technikai hibák és banális vezetői malőrök miatt elmaradtak az eredmények, és a nagy rivális McLaren is eléjük került.

2020-tól 11 év után újra van névadó főszponzora a csapatnak, az arab szállítmányozási cég, a DP World személyében.

A Renault F1 Junior Team


2010-től a Renault nagyobb gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Felvásárolták a GP2-es DAMS csapatot. Pilótának a csapat két Forma-1-es tesztpilótája Jerome d'Ambrosio és Ho-Ping Tung versenyez.

2016-os visszatérésük a Formula–1-be lehetővé tette a fiatal és tehetséges pilóták nevelése, Renault Sport Academy néven. Oliver Rowland, Louis Deletraz, Jack Aitken és Kevin Jörg lettek az újonnan létrehozott akadémia tagjai.[2]

Eredmények a Formula–1-ben


Összefoglaló

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzõk Helyezés
1977 Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf Jean-Pierre Jabouille Helyezés nélkül (0 pont)
1978 Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf Jean-Pierre Jabouille 12. (3 pont)
1979 Équipe Renault Elf Renault RS01
Renault RS10
M Renault-Gordini V6 turbó Elf Jean-Pierre Jabouille
René Arnoux
6. (26 pont)
1980 Équipe Renault Elf Renault RE20 M Renault-Gordini V6 turbó Elf Jean-Pierre Jabouille
René Arnoux
4. (38 pont)
1981 Équipe Renault Elf Renault RE20B
Renault RE30
M Renault-Gordini V6 turbó Elf Alain Prost
René Arnoux
3. (54 pont)
1982 Équipe Renault Elf Renault RE30B M Renault-Gordini V6 turbó Elf Alain Prost
René Arnoux
3. (62 pont)
1983 Équipe Renault Elf Renault RE30C
Renault RE40
M Renault-Gordini V6 turbó Elf Alain Prost
Eddie Cheever
2. (79 pont)
1984 Équipe Renault Elf Renault RE50 M Renault-Gordini V6 turbó Elf Patrick Tambay
Derek Warwick
Philippe Streiff
5. (34 pont)
1985 Équipe Renault Elf Renault RE60
Renault RE60B
G Renault-Gordini V6 turbó Elf Patrick Tambay
Derek Warwick
François Hesnault
7. (16 pont)
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 Mild Seven Renault F1 Team Renault R202 M Renault V10 Elf Jenson Button
Jarno Trulli
4. (23 pont)
2003 Mild Seven Renault F1 Team Renault R23
Renault R23B
M Renault V10 Elf Fernando Alonso
Jarno Trulli
4. (88 pont)
2004 Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 M Renault V10 Elf Fernando Alonso
Jarno Trulli
Jacques Villeneuve
3. (105 pont)
2005 Mild Seven Renault F1 Team Renault R25 M Renault V10 Elf Fernando Alonso
Giancarlo Fisichella
Világbajnok (191 pont)
2006 Mild Seven Renault F1 Team Renault R26 M Renault V8 Elf Fernando Alonso
Giancarlo Fisichella
Világbajnok (206 pont)
2007 ING Renault F1 Team Renault R27 B Renault V8 Elf Heikki Kovalainen
Giancarlo Fisichella
3. (51 pont)
2008 ING Renault F1 Team Renault R28 B Renault V8 Elf Fernando Alonso
Nelson Piquet Jr.
4. (80 pont)
2009 ING Renault F1 Team
Renault F1 Team
Renault R29 B Renault V8 Total Fernando Alonso
Nelson Piquet Jr.
Romain Grosjean
8. (26 pont)
2010 Renault F1 Team Renault R30 B Renault V8 Total Vitalij Petrov
Robert Kubica
5. (163 pont)
2011 Lotus Renault GP Renault R31 P Renault V8 Total Vitalij Petrov
Nick Heidfeld
Bruno Senna
5. (73 pont)
2012-tõl 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 Renault Sport Formula One Team Renault R.S.16 P Renault V6 turbó Total Kevin Magnussen
Jolyon Palmer
9. (8 pont)
2017 Renault Sport Formula One Team Renault R.S.17 P Renault V6 turbó BP Nico Hülkenberg
Jolyon Palmer
Carlos Sainz Jr.
6. (57 pont)
2018 Renault Sport Formula One Team Renault R.S.18 P Renault V6 turbó BP Nico Hülkenberg
Carlos Sainz Jr.
4. (122 pont)
2019 Renault F1 Team Renault R.S.19 P Renault V6 turbó BP Daniel Ricciardo
Nico Hülkenberg
5. (91 pont)
2020 Renault DP World F1 Team Renault R.S.20 P Renault V6 turbó BP Daniel Ricciardo
Esteban Ocon
5. (181 pont)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Renault teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumik Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG BRA RSA USW ESP MON BEL SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN JPN 0 HN
Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki Ki NK
1978 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN 3 12.
Jean-Pierre Jabouille Ki Ki 10 Hn 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 4 12
1979 RS01
RS10
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 26 6.
Jean-Pierre Jabouille Ki 10 Ki Sér Ki Ki Hn 1 Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki
René Arnoux Ki Ki Ki Ni 9 Ki Ki 3 2 Ki 6 Ki Ki Ki 2
1980 RE20 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 38 4.
Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki 1 Ki Ki Ki Sér
René Arnoux Ki 1 1 9 4 Ki 5 Hn Ki 9 2 10 Ki 7
1981 RE20B
RE30
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M USW BRA ARG SMR BEL MON ESP FRA GBR GER AUT NED ITA CAN LVS 54 3.
Alain Prost Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 1 Ki 2 Ki 1 1 Ki 2
René Arnoux 8 Ki 5 8 NK Ki 9 4 9 13 2 Ki Ki Ki Ki
1982 RE30B Renault-Gordini EF1 V6 turbó M RSA BRA USW SMR BEL MON DET CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA LVS 62 3.
Alain Prost 1 1 Ki Ki Ki 7 Hn Ki Ki 6 2 Ki 8 2 Ki 4
René Arnoux 3 Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki 1 2 Ki 16 1 Ki
1983 RE30C
RE40
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M BRA USW FRA SMR MON BEL DET CAN GBR GER AUT NED ITA EUR RSA 79 2.
Alain Prost 7 11 1 2 3 1 8 5 1 4 1 Ki Ki 2 Ki
Eddie Cheever Ki Ki 3 Ki Ki 3 Ki 2 Ki Ki 4 Ki 3 10 6
1984 RE50 Renault-Gordini EF4 V6 turbó M BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN DET USA GBR GER AUT NED ITA EUR POR 34 5.
Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Sér Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7
Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki
Philippe Streiff Ki
1985 RE60
RE60B
Renault-Gordini EF4B V6 turbó
Renault-Gordini EF15 V6 turbó
G BRA POR SMR MON CAN DET FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 16 7.
Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki
Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki
François Hesnault Ki
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 R202 Renault RS22 3.0 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 23 4.
Jarno Trulli Ki Ki Ki 9 10 Ki 4 6 8 Ki Ki Ki 8 Ki 4 5 Ki
Jenson Button Ki 4 4 5 12 7 Ki 15 5 12 6 Ki Ki Ki 5 8 6
2003 R23 Renault RS23 3.0 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 88 4.
Jarno Trulli 5 5 8 13 Ki 8 6 Ki Ki Ki 6 3 7 Ki 4 5
Fernando Alonso 7 3 3 6 2 Ki 5 4 4 Ki Ki 4 1 8 Ki Ki
2004 R24 Renault RS24 3.0 V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 105 3.
Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10
Jacques Villeneuve 11 10 10
Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
2005 R25 Renault RS25 3.0 V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 191 1.
Fernando Alonso 3 1 1 1 2 4 1 Ki Vi 1 2 1 11 2 2 2 3 3 1
Giancarlo Fisichella 1 Ki Ki Ki 5 12 6 Ki Vi 6 4 4 9 4 3 Ki 5 2 4
2006 R26 Renault RS26 2.4 V8 M BHR MAL AUS SMR EUR ESP MON GBR CAN USA FRA GER HUN TUR ITA CHN JPN BRA 206 1.
Fernando Alonso 1 2 1 2 2 1 1 1 1 5 2 5 Ki 2 Ki 2 1 2
Giancarlo Fisichella Ki 1 5 8 6 3 6 3 4 3 6 6 Ki 6 4 3 3 6
2007 R27 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP MON CAN USA FRA GBR EUR HUN TUR ITA BEL JPN CHN BRA 51 3.
Giancarlo Fisichella 5 6 8 9 4 Kiz 9 6 8 10 12 9 12 Ki 5 11 Ki
Heikki Kovalainen 10 8 9 7 13 4 5 15 7 8 8 6 7 8 2 9 Ki
2008 R28 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP TUR MON CAN FRA GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN CHN BRA 80 4.
Fernando Alonso 4 8 10 Ki 6 10 Ki 8 6 11 4 Ki 4 4 1 1 4 2
Nelson Piquet Jr. Ki 11 Ki Ki 15 Ki Ki 7 Ki 2 6 11 Ki 10 Ki 4 8 Ki
2009 R29 Renault RS27 2.4 V8 B AUS MAL CHN BHR ESP MON TUR GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN BRA UAE 26 8.
Fernando Alonso 5 11 9 8 5 7 10 14 7 Ki 6 Ki 5 3 10 Ki 14
Nelson Piquet Jr. Ki 13 16 10 12 Ki 16 12 13 12
Romain Grosjean 15 Ki 15 Ki 16 13 18
2010 R30 Renault RS27-2010 2.4 V8 B BHR AUS MAL CHN ESP MON TUR CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR BRA UAE 163 5.
Robert Kubica 11 2 4 5 8 3 6 7 5 Ki 7 Ki 3 8 7 Ki 5 9 5
Vitalij Petrov Ki Ki Ki 7 11 13 15 17 14 13 10 5 9 13 15 Ki Ki 15 5
2011 R31 Renault RS27-2011 2.4 V8 P AUS MAL CHN TUR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE BRA 73 5.
Vitalij Petrov 3 17 9 8 11 Ki 5 15 12 10 12 9 Ki 17 9 Ki 11 13 10
Nick Heidfeld 12 3 12 7 8 8 Ki 10 8 Ki Ki
Bruno Senna 13 9 15 16 13 12 16 17
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 R.S.16 Renault R.E.16 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN RUS ESP MON CAN EUR AUT GBR HUN GER BEL ITA SIN MAL JPN USA MEX BRA UAE 8 9.
Kevin Magnussen 12 11 17 7 15 Ki 16 14 14 17 15 16 Ki 17 10 Ki 14 12 17 14 Ki
Jolyon Palmer 11 Ni 22 13 13 Ki Ki 15 12 Ki 12 19 15 Ki 15 10 12 13 14 Ki 17
2017 R.S.17 Renault R.E.17 1.6 V6 turbó P AUS CHN BHR RUS ESP MON CAN AZE AUT GBR HUN BEL ITA SIN MAL JPN USA MEX BRA UAE 57 6.
Nico Hülkenberg 11 12 9 8 6 Ki 8 Ki 13 6 17† 6 13 Ki 16 Ki Ki Ki 10 6
Jolyon Palmer Ki 13 13 Ki 15 11 11 Ki 11 Ni 12 13 Ki 6 15 12
Carlos Sainz Jr. 7 Ki 11 Ki
2018 R.S.18 Renault R.E.18 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN AZE ESP MON CAN FRA AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN RUS JPN USA MEX BRA UAE 122 4.
Nico Hülkenberg 7 6 6 Ki Ki 8 7 9 Ki 6 5 12 Ki 13 10 12 Ki 6 6 Ki Ki
Carlos Sainz Jr. 10 11 9 5 7 10 8 8 12 Ki 12 9 11 8 8 17 10 7 Ki 12 6
2019 R.S.19 Renault R.E.19 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN AZE ESP MON CAN FRA AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN RUS JPN MEX USA BRA UAE 91 5.
Daniel Ricciardo Ki 18† 7 Ki 12 9 6 11 12 7 Ki 14 14 4 14 Ki Kiz 8 6 6 11
Nico Hülkenberg 7 17† Ki 14 13 13 7 8 13 10 Ki 12 8 5 9 10 Kiz 10 9 15 12
2020 R.S.20 Renault R.E.19 1.6 V6 turbó P AUT STY HUN GBR 70 ESP BEL ITA TOS RUS EIF POR EMI TUR BHR SAK UAE 181 5.
Daniel Ricciardo ki 8 8 4 14 11 4 6 4 5 3 9 3 10 7 5 7
Esteban Ocon 8 ki 14 6 8 13 5 8 ki 7 ki 8 ki 11 9 2 9
* Folyamatban lévő szezon.
†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

Jegyzetek


  1. Francia turbó-forradalom Archiválva 2008. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (f1világ.hu)
  2. Ők lesznek a Renault új juniorpilótái ”, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.) 

Külső hivatkozások


A Wikimédia Commons tartalmaz Renault F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
2005-2006
Következő világbajnok:
Ferrari
  • Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap









Kategóriák: Megszűnt Formula–1-es csapatok | Renault




Dátum: 14.11.2021 05:49:12 CET

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.