Williams F1


Williams

Teljes név Williams Racing
Székhely Grove, Oxfordshire, Egyesült Királyság
Alapító(k) Frank Williams
Patrick Head
Csapatfőnök Jost Capito
Simon Roberts
Technikai igazgató François-Xavier Demaison
Versenyzők 6. Nicholas Latifi
63. George Russell
Tesztpilóták Roy Nissany
Jack Aitken
Motor Mercedes M12 EQ Performance
Kasztni FW43B
Gumik Pirelli
Szín fehér-kék
Jogelőd Frank Williams Racing Cars
Formula–1-es szereplése
Első verseny 1977-es spanyol nagydíj
Utolsó verseny 2021-es katari nagydíj
Versenyek száma 739 (738 rajt)
Konstruktőri VB-címek 9 (1980-1981, 1986-1987, 1992-1994, 1996-1997)
Versenyzői VB-címek 7 (1980, 1982, 1987, 1992-1993, 1996-1997)
Első győzelem 1979-es brit nagydíj
(Clay Regazzoni)
Legutóbbi győzelem 2012-es spanyol nagydíj (Pastor Maldonado)
Győzelmek 114
Első rajtkockák 128
Leggyorsabb körök 133
Legutóbbi VB-helyezés 10. (0 pont)
A(z) Williams weboldala
2021-es katari nagydíj nagydíj után frissítve

A Williams Grand Prix Engineering (jelenlegi nevezési nevén Williams Racing) egy brit Formula–1-es versenycsapat. Frank Williams és Patrick Head alapította 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata.[1] Egyéni és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben, futamot 2012-ben nyertek. A Williams volt a Forma-1 történetében az utolsó igazi magáncsapat, egészen 2020-ig, amikor megvásárolta őket az amerikai Dorlinton Capital. Legnagyobb sikereiket a Renault partnereként érték el. A 2014-es szezontól kezdve Mercedes-motorokat használnak. 2021-es versenyzőpárosuk George Russell és Nicholas Latifi.

A csapatnál versenyeztek az alábbi világbajnokok: Alan Jones, Keke és Nico Rosberg, Nigel Mansell, Damon Hill, Jenson Button, Alain Prost, Nelson Piquet, Ayrton Senna és Jacques Villeneuve. Senna, Button, és Nico Rosberg kivételével mindannyian a csapattal nyertek egy egyéni címet. A Williams híres volt arról, hogy világbajnok pilótái nem náluk próbálták megvédeni a címüket, csak Alan Jones, Keke Rosberg és Villeneuve maradtak a csapatnál azt követően.

A Williams a Williams Advanced Engineering és a Williams Hybrid Power útján a fejlesztések terén is jelen volt: Formula–1-es technológiákat alakítottak át a mindennapi használatra. 2017-ben "Williams" címmel egy filmet is bemutattak, mely a csapat alapítójának életútjába enged mélyebb betekintést.

Tartalomjegyzék

Története


A kezdetek

Frank Williams fiatal kora óta szenvedélyes rajongója volt a motorsportoknak, a hatvanas években ő maga is versenyzett egy rövid ideig, ezt követően pedig inkább más versenyzőket próbált versenyüléshez juttatni. 1968-ban akkori szobatársát, Piers Courage-t indította a Formula-2-es sorozatban, melyben ebben és a rákövetkező évben szép sikereket értek el. Ezzel felhívták magukra az olasz sportautó-tervező, De Tomaso figyelmét aki az 1970-es szezonra a rendelkezésére bocsátott egy Forma-1-es kasztnit, amit a Dallara tervezett. Az autó versenyképtelen és meghibásodásra hajlamos volt, ráadásul a szezon ötödik versenyén, a Holland Nagydíjon kigyulladt, Courage pedig az autóban lelte halálát. Ez rendkívül megviselte Williams-t, de a csapat tovább folytatta az idényt. Miután eredmények nem születtek, De Tomaso szerződést bontott. 1971-ben már az akkor egy éves March 701-es kasztnival nevezett be Frank Williams Racing Cars nevű csapatával. Szerény eredményeket értek el, és a pénzhiány miatt máról a holnapra működtek.

1972-ben is maradtak a March kasztninál, a szponzorok megjelenésével pedig már egy jobb autóra futotta, mint eddig. 1973-ban aztán az olasz Iso sportautógyár és a Marlboro támogatásával immár konstruktőrként neveztek be a bajnokságba az előző évi saját fejlesztésű FX3 javított változatával. Az 1975-ös szezon előtt az Iso és a Marlboro támogatása nélkül kezdhették meg a szezont, amelyben a csapat összesen tíz pilótát indított összesen a futamok valamelyikén. Az állandó pénzzavarral küzdő Williamsnek az elkövetkező években számtalan üzleti partnere volt, és bizony nem mindegyik társulás bizonyult sikeresnek. 1976-ban aztán új partner bukkant fel a kanadai olajmilliárdos, Walter Wolf személyében, aki többségi tulajdonos lett a csapatban, és bár Williamst meghagyta vezető pozíciójában, a saját építésű autó mellé szerzett egy előző évi Hesketh 308C-t, melyet FW05 néven versenyeztettek. Az eredmények azonban egyik autóval sem voltak valami fényesek, a csapat nyolc versenyzője egyetlen pontszerzésig sem jutott, a fénypontot a korábban szebb napokat látott Jacky Ickx spanyolországi hetedik helye jelentette.

Ford-éra (1976-1983)

Az 1976-os szezon végén Frank Williams tulajdonostársa, Walter Wolf úgy döntött, hogy átalakítja a csapatot, melyet saját neve alatt futtatott tovább Walter Wolf Racing néven. A vezető pozícióból leváltott Williams a távozás mellett döntött, s vitte magával Patrick Headet is, akivel még abban az évben megalapították a Williams Grand Prix Engineeringet. Az új csapat 1977-ben még March 761 karosszériájú autókkal versenyzett, egyetlen versenyzőjük, Patrick Néve a spanyol nagydíjon ült először a Williams volánja mögé, összesen 11 versenyen keresztül. Pontot nem értek el, legjobb eredményük egy hetedik hely volt. Saját konstrukciójuk, az FW06-os 1978-ban állt először rajthoz, az ausztrál Alan Jones-szal, 1979-től a Clay Regazzoni-Alan Jones párossal. Már az első évben vezetett Jones versenyt, sőt dobogóra is állhatott. 1979-re pedig az élcsapatok közé emelkedett a Williams, 59 pontos világbajnoki eredményével második lett. Ekkori autójuk már kihasználta a leszorítóerőt, a FOCA-tagsággal együtt pedig az állandó kétversenyzős felállást is sikerült elérniük. A csapat első győzelmét a Brit Nagydíjon érte el, ahol Clay Regazzoni majdnem 25 másodperces előnnyel nyert.

1980-ban Alan Jones világbajnok lett az FW07B-vel. Az FW07B emellett igen jó és megbízható autó volt, Jones négyszer, csapattársa, Carlos Reutemann háromszor esett csak ki versenyből. A Williams csapat ebben az évben hat futamgyőzelmet aratott, s megszerezte első konstruktőri bajnoki címét is. Az 1981-es szezon szintén egy igen sikeres évad volt a Williams számára. A német nagydíjon már megnyerték a konstruktőri vb-t. Az egyéni világbajnokságot azonban Nelson Piquet nyerte meg egy Brabhammel. 1982-ben aztán Keke Rosberg ült a visszavonuló Alan Jones megüresedő ülésébe, s világbajnok lett annak ellenére, hogy mindössze egyetlen futamgyőzelmet aratott, és az előző évben még csak pontot sem szerzett.

Honda és Judd-éra (1983-1988)

A 80-as évek elején, amikor a szívómotorok kezdtek kiszorulni a Formula–1-ből, a sikerek megtartása érdekében a csapat üzletet kötött a japán motorbeszállító Hondával egy turbómotor beépítésével kapcsolatban. 1983-ban az idény nagy részében még Ford-motorokat használtak ugyan, de az utolsó versenyen már V6-os Honda turbómotor volt az erőforrás. Ugyanebben az évben öltötte fel a csapat az 1993-ig viselt jellegzetes kék-sárga "Canon" színezést.

1985-ben Keke Rosberg új csapattársa Nigel Mansell lett. Autójuk új, szénszálas szerkezetű karosszériával készült. A kezdeti nehézségek és néhány technikai probléma után ismét visszatértek a dobogóra, 1985-ben a két Williams-versenyző összesen négyszer győzött.

1986-ban a csapat tovább erősödött, ez évben Mansell 6, Nelson Piquet 3 első helyet ért el. A konstruktőrök világbajnokságát sikerült megnyerni, az egyéni cím azonban, mely a szezonzáró futamig megszerezhető lett volna Mansell számára, a két pilóta rivalizálásának esett áldozatul. Ugyanebben az évben a csapattulajdonos Frank Williams egy autóbaleset következtében megbénult, közel egy évig nem volt a bokszutcában. 1987-ben a csapatnak ismét jól ment: Piquet lett a világbajnok Mansell előtt, a csapat pedig negyedik konstruktőr-világbajnoki címét gyűjtötte be. Ám a Honda a McLaren és Lotus csapatok kedvéért elhagyta a Williamset, amelynek így más motor után kellett néznie. Piquet pedig a Lotushoz vitte magával az 1-es rajtszámot.

1988-ban nem sikerült egyetlen jelentős motorgyártóval sem megállapodniuk, s így a Judd szívómotorjait használták, amely érezhető hátrányt okozott számukra a turbómotoros vetélytársakkal szemben. Az idényben egyetlen versenyt sem nyertek, s mindössze 20 pontot gyűjtöttek.

Renault-Mecachrome-Supertec-éra (1989-1999)

A csapat 1989-ben Renault motorokra váltott, Mansell utódja pedig Thierry Boutsen lett, aki 1989-ben két versenyt is megnyert. A Renault és az autók formatervezéséért felelős Adrian Newey együttműködése gyümölcsöző volt, a kilencvenes években a Williams autói rendkívül jók voltak.

Az 1990-es szezon jól kezdődött. Az első futamon, Phoenixben Boutsen a harmadik helyen végzett. A harmadik futamon, Imolában Patrese megnyerte a versenyt és ezzel megszerezte harmadik győzelmét. Magyarországon Boutsen az első helyről rajtolhatott és meg is nyerte a futamot. Ezekkel a sikerekkel és további pontszerző helyezésekkel fejezték be az idényt a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyén. A következő évben a csapat az új fejlesztésű FW14-essel, új aerodinamikai elemekkel, Renault RS3-as motorral és egy félelmetes Mansell-Patrese versenyzőpárossal állt rajthoz. Az idényben ez a csapat volt az egyetlen, amely a McLarent nyomás alatt tudta tartani. A konstruktőrök között második helyen végeztek, egyéni világbajnokságban Mansell második, Patrese harmadik helyen végzett.

A nagy változás 1992-ben következett be. Az év biztatóan kezdődött, Dél-Afrikában Mansell első, míg Patrese második helyen végzett. Mansell a következő négy versenyen (Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és San Marinóban) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezzel ő lett az első versenyző a Formula–1-ben, aki egy szezon első öt futamán győzni tudott. Az idényben még 4 versenyt nyert meg (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália). Ezzel ő lett az első, aki egy szezonban kilenc futamot is megnyert. Patrese kiválóan versenyzett, végig Mansell mögött haladt, beletanult a másodpilóta szerepbe. Mansell Magyarországon egy második hellyel biztosította be egyéni világbajnoki címét, míg a Williams csapat a belga nagydíj után ünnepelhetett. Patrese az összetettben második helyen végzett. Az év végén Mansell visszavonult a Forma-1-től.

1993-ban a Williams csapatfelállása teljesen megváltozott. A Mansell-Patrese világbajnok duót az egy év kihagyás után visszatérő háromszoros világbajnok Alain Prost, illetve az addigi tesztpilóta, Damon Hill váltotta. A csapat ismét konstruktőr-világbajnok lett, Prost megszerezte negyedik világbajnoki címét, míg Hill első futamgyőzelmét. Prost befejezte a pályafutását, helyére Ayrton Senna érkezett.

1994-ben a Canon, mint főszponzor visszavonult, helyette a Rothmans International dohánygyár kezdte el szponzorálni a csapatot, melynek színe így a kék-fehér lett. Az idénynek egy nagyon erős versenyzőpárossal vágtak neki, amelyet nagyon esélyesnek tartottak a végső győzelemre, annak ellenére, hogy számos gond adódott az autók stabilitásával, különösen az aktív felfüggesztés és a kipörgésgátlók betiltása miatt. A harmadik futamon, Imolában Senna a Tamburello-kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött és a betonfalba rohant. A halálhír az egész világot sokkolta. Az olasz bíróságok a csapatot és Williamset mészárosként bélyegezték meg, s egészen 2005-ig tartó pereskedés kezdődött. A következő versenyen, Monacóban Hill egyedül állt rajthoz, de az első körben ki is állt. Azóta minden Williams-autóra felkerül valahová egy elrejtett S betű, Senna emlékére. A spanyol nagydíjon Hill mellé David Coulthardot szerződtették. A futamot Hill nyerte. Coulthard ezen kívül még hét nagydíjon vezette a Williams-Renault 2-es számú autóját. További négy versenyen azonban Damon Hill csapattársa Nigel Mansell volt. Hill összesen hat futamgyőzelmet aratott, míg Mansell az évadzáró ausztrál nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokára. Bár Hill egyetlen ponttal Michael Schumacher mögött végzett az egyéni pontversenyben, a Williams ismét konstruktőr-világbajnok lett, s ezzel megmutatta a világnak, hogy milyen erővel, kitartással és csapatszellemmel rendelkezik.

Az 1995-ös szezonban a csapat végig a Hill-Coulthard versenyzőpáros által vezetett FW17-essel állt rajthoz. Ketten együtt öt versenyt nyertek, ebből négyet Hill (Argentína, San Marino, Magyarország, Ausztrália), Coulthard pedig egyet (Portugália). Hill csalódott volt, hiszen úgy lett második, hogy a pontkülönbség közte és Schumacher közt több, mint 30 pont volt. 1996-ban Coulthard távozott a csapattól, helyére az IndyCar 1995-ös szériájának győztese, a korábbi remek versenyző, Gilles Villeneuve fia, Jacques Villeneuve került. Az első hétvégén, Ausztráliában megmutatták, mire is képes az új fejlesztésű FW18-as. Az időmérőt az újonc nyerte, mögötte csapattársa, Hill végzett a második helyen. A két Williams több, mint fél másodpercet vert a többiekre. A versenyen le is szakadtak az üldözőktől. Villeneuve autója azonban az utolsó körökben meghibásodott, emiatt a csapattársa, Hill lett az első. Hill folytatta győzelmi sorozatát Brazíliában és Argentínában. Ezután az európai nagydíjon Villeneuve diadalmaskodott. Az évben tehát a Williams fölényesen uralta a mezőnyt. 16 futamból 12-t nyertek meg. Ebből nyolcat Hill, négyet Villeneuve. A konstruktőr-világbajnoki címet a magyar nagydíjon biztosították be. Hill és Villeneuve között a verseny az utolsó futamon is nyitott maradt, de Hillnek csak egyetlen pontot kellett szereznie. A versenyt Hill megnyerte, Villeneuve kiesett, így Damon Hill megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Ezután el is hagyta a csapatot, akárcsak Adrian Newey, a tervező.

1997-ben Villeneuve lett a csapat első számú pilótája, csapattársa Heinz-Harald Frentzen lett. A pilóták az FW19-essel versenyeztek. A küzdelem nagyon kiélezett volt Frentzen, Villeneuve és Schumacher között. A szezon felénél a konstruktőri pontlista élén a Ferrari állt. Silverstone-ban Villeneuve futamgyőzelme volt a 100. Williams-győzelem. A szezon 14. futamán Ausztriában a Williams átvette a vezetést és meg is tartotta, így megszerezte 9. világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki címet végül Villeneuve szerezte meg, továbbá az utolsó versenyen Michael Schumachert egy sportszerűtlen előzési manővere miatt kizárták a bajnokságból.

A Renault az év végén kivonult a Forma-1-ből, így 1998-ban Mecachrome (a Renault cége, amely az F1-es erőforrások gyártását végzi), 1999-ben Supertec (Flavio Briatore cége, amely megvásárolta a Renault-tól a gyártási jogot) motorokat használtak, melyek megegyeztek a korábbi győztes Renault motorokkal, viszont érdemi fejlesztést a Renault kivonulása óta nem kaptak. 1998-ban a harmadik helyen végeztek a konstruktőri versenyben, győzelem nélkül. Ebben az évben gyakorlatilag az 1997-es autóikat használták újra, hiszen a kasztni ugyanaz volt, és lényegében a motor is. 1999-ben a korábbi versenyzők helyére Alessandro Zanardi és Ralf Schumacher érkezett. Zanardi egy pontot sem, míg Schumacher 35 pontot szerzett. A konstruktőrök versenyében az ötödik helyre estek vissza. Az autók színe az új reklám miatt a korábbi jellegzetes kék-fehérről pirosra változott.

BMW és Cosworth-éra (2000-2006)

Az új évezred elején a csapat ötéves szerződést kötött a BMW-vel, aminek első eredménye a 2000-ben a Ferrari és a McLaren mögött megszerzett harmadik hely volt a konstruktőr-világbajnokságban. A csapat versenyzői Ralf Schumacher és Jenson Button voltak. Utóbbi jó teljesítményének köszönhetően elnyerte az év újonca-díjat. 2001-ben Juan Pablo Montoya átvette Jenson Button helyét, aki a Benetton csapathoz igazolt. A 2001-es évad sikeresnek mondható a csapat történetében, hiszen ismét harmadikak lettek a konstruktőr-világbajnokságban és összesen 4 futamgyőzelmet tudhattak magukénak, ebből hármat Ralf Schumacher, egyet Montoya szerzett. A BMW motorok igen erősek voltak, a Williams autói ezért elsősorban a gyors pályákon domináltak, mint a régi Hockenheimring vagy a monzai pálya. Emellett azonban eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, a két versenyző összesen 11 alkalommal esett ki, ebből ötször a motor hibája miatt.

A 2002-es szezon nem úgy alakult, ahogy Frank Williams és Patrick Head elgondolta. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon Schumacher kiesett egy rajtbaleset miatt. Malajziában a csapat kettős győzelmet aratott. A brazil nagydíjon Montoya az első helyen haladt, de egy nem tervezett boxkiállás miatt csak az ötödik helyre tudott visszajönni. Az osztrák nagydíjat követően elkezdődött Montoya pole-sorozata, Monacóban, Montréalban, a Nürburgringen, Silverstoneban és Magny Coursban az élről indulhatott, de első pozícióját egyik versenyen sem tudta győzelemre váltani. A szezont Montoya a harmadik helyen zárta 50 ponttal, míg Ralf Schumacher negyedik lett 42 ponttal. A Williams-BMW 92 pontjával második lett, amely elsősorban a McLaren visszaesésével magyarázható.

A 2003-as évad volt a Williams-BMW számára a 2000-es évek legjobb szezonja. Az ausztrál nagydíjon Montoya a 21. körig vezette a futamot, amikor megpördült, és ez a győzelmébe került. A maláj és az osztrák nagydíj között a csapat nem dominált igazán, ekkor építették ugyanis a radikális változtatásokkal felszerelt B-modellt. A felavatása után a csapathoz ismét visszatért a szerencse. Montoya megnyerte a monacói nagydíjat, Kanadában Ralf második, Pablo harmadik lett, a következő két versenyen két Williamses kettős győzelem született. A csapat ekkor már nem volt messze a konstruktőr-világbajnoki címtől. A német nagydíjon Ralf összeütközött Kimi Räikkönennel és Rubens Barrichellóval. A győztes Montoya lett, Coulthard előtt. Három versennyel az év vége előtt a csapat és Montoya is elveszítette világbajnoki esélyeit az amerikai nagydíjon. A csapat a szezont ismét a második helyen zárta, 144 ponttal a 158 pontos Ferrari mögött. Montoya Michael Schumacher és Kimi Räikkönen mögött a harmadik lett. Ralf, Rubens Barrichello mögött, az ötödik helyen fejezte be a 2003-as évet.

A 2004-es évad a Ferrari fölényes győzelmével zárult. A csapat 88 pontjával visszaesett a negyedik helyre a Ferrari, a BAR-Honda és a Renault mögé. A Williams 2004-es modelljén szokatlan aerodinamikai megoldást alkalmazott: Az orrkúp hátrébb került, az első légterelő szárnyat pedig két, előre nyúló, "rozmáragyar-szerű" elem tartotta. A konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az évad közepén visszatértek a hagyományos elrendezésű orr-kialakításhoz.

2005-ben a csapat visszaesett az ötödik helyre, mivel a Toyota megelőzte. Montoya és Ralf is elhagyta a csapatot, előbbi a McLarenhez, utóbbi a Toyotához szerződött. Helyükre Nick Heidfeld és Mark Webber érkezett. A konstruktőri versenyben az ötödik helyet szerezték meg, Webber tizedik, Heidfeld tizenegyedik lett az egyéni bajnokságban. Legjobb helyezésük két második hely volt Nick Heidfeld jóvoltából a monacói és az európai nagydíjon.

2006-ban a BMW és a Williams útjai különváltak, a német cég saját Formula–1-es csapatot hozott létre a Sauber felvásárlásával, BMW Sauber néven. A csapat ezután a Cosworth V8-as motorjaira tért át. Emellett elveszítette fontos szponzorát is, a Hewlett-Packardot. Két versenyzője a fiatal német GP2-es bajnok, Nico Rosberg és az ausztrál Mark Webber voltak. A pénteki szabadedzéseken Alex Wurz vezette a harmadik autót. A csapat gumibeszállítót is váltott, amely a Bridgestone lett. A szezon igen nagy csalódás volt a csapat számára, hiszen 11 pontjával elért 8. helyezése a legrosszabb eredménye volt 1978 óta. A 18 versenyen összesen 20 alkalommal esett ki valamelyik autó. Bár Webber az ausztrál és a monacói nagydíjon is dobogós helyen autózott, a verseny vége felé technikai hiba miatt kiesett. Az évadzáró, brazil nagydíjon a két versenyző az első körben egymásnak ütközött és mindketten kiestek.

Toyota-éra (2007-2009)

2007-ben ismét másik motorra váltottak, ezúttal a Toyotára. Webber helyére, aki a Red Bull csapathoz igazolt, az előző évi tesztpilóta, Alexander Wurz érkezett. Az utolsó előtti, kínai nagydíjon derült ki, hogy Wurz a brazil nagydíjon már nem vesz részt, az utolsó versenyre Nakadzsima Kadzukit ültették a helyére. A csapat ez évben a negyedik helyen zárt a konstruktőri versenyben a McLaren kizárását követően. Legjobb helyezésük Alex Wurz harmadik helye volt a kanadai nagydíjon.

A 2008-as évben teljesítményük visszaesett, a Rosberg-Nakadzsima versenyzőpáros jellemzően csak az utolsó pontszerzők között volt, bár a szezonnyitó ausztrál nagydíjon Rosberg a 3. helyen zárt. Az évet a Williams a 8. helyen zárta 26 ponttal, megelőzve a Hondát, a Force Indiát és az évközben visszalépő Super Agurit.

A gazdasági világválság miatt a csapat sok szponzort vesztett, 2009-es indulását csak a költségcsökkentések és a Bernie Ecclestonetól kapott 20 millió dolláros gyorssegély tette lehetővé – Frank Williams pedig cserébe vállalta, hogy 2012-ig biztosan szerepelteti a csapatot a sorozatban.[2] A Williams változatlan versenyzőpárossal indult 2009-ben: továbbra is Nico Rosberg és Nakadzsima Kadzuki vezették a csapat autóit. A teljesítményük hullámzó volt: Nakadzsima egyetlen pontot sem szerzett, Rosberg legjobb eredménye pedig két negyedik hely volt.

Újabb Cosworth-éra (2010-2011)

2010-ben nagy változások léptek fel a csapatnál, hiszen a csapat ismét visszatért a Cosworth motorokhoz, míg egy teljesen új pilótapárossal állt rajthoz: az ex-brawnos Rubens Barrichellóval és a GP2-es bajnoki címvédővel Nico Hülkenberggel. Legjobb eredményük ebben az évben is csak egy 4. hely volt, Barrichello által, viszont a megváltozott pontszerzési szabályoknak köszönhetően (már az első tíz versenyző kapott pontot) a 6. helyen zárták az évet. A brazil nagydíjon Hülkenberg a pole-pozícióból indulhatott, ám autója gyenge teljesítménye miatt csak a 8. helyen végzett. 2011-ben a csapat Rubens Barrichellóval és a 2010-es GP2-es bajnok Pastor Maldonadóval kezdte meg az idényt, aki a venezuelai állami PDVSA olajvállalat jelentős támogatását élvezte, Hülkenberget pedig pénzügyi okokra hivatkozva elbocsátották. Az autó abszolút versenyképtelen volt ebben az évben, Barrichello csak a monacói és a kanadai nagydíjon szerzett pontot (mindkétszer 9. helyen ért a célba), míg csapattársa, Maldonado csak a belga nagydíjon tudott pontot szerezni, miután tizedikként intették le. A csapat 5 ponttal a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri versenyben, utoljára 1978-ban végeztek ebben a pozícióban. (akkor 11 pont volt a nevük mellett)

Második Renault-éra (2012-2013)

2011. július 4-én bejelentette a csapat, hogy újra a Renault fogja szállítani nekik a motorokat, amely 1989 és 1997 között már szállított a csapatnak a motorokat, és jelentős sikereket értek el velük akkoriban (4 egyéni, 5 konstruktőri bajnoki cím). Pastor Maldonado maradt a csapatnál, Barrichello helyére pedig Bruno Sennát, Ayrton Senna unokaöccsét szerződtették, aki mögött szintén jelentős támogatók álltak. Az idény kezdetén biztató volt a csapat formája, Spanyolországban Maldonado nagy meglepetésre a 2. rajthelyet szerezte meg, de az élről indulhatott, miután Lewis Hamiltont kizárták az időmérő edzésről. A versenyt Maldonado megnyerte, ezzel a 2004-es brazil nagydíj után, 8 év után ismét futamot nyert a csapatnak, melynek örömét egy sajnálatos garázstűz árnyékolta be. A teljesítmény azonban ezt követően visszaesett, s bár gyűjtöttek még pontokat, 76 ponttal a 8. helyen zártak. A következő évben Pastor Maldonadóval, valamint a 2011-ben a GP3-as bajnokságot megnyerő Valtteri Bottassal indultak a rajtrácson, aki már az előző évben sok lehetőséget kapott a csapattól a szabadedzéseken. Ez az év azonban nem a várakozásoknak megfelelően indult a csapatnál. Nemhogy az előző évi teljesítménytől maradt el jócskán a gárda, hanem még a 2011-es évi teljesítményt is jóformán alulmúlta. Mindössze két alkalommal tudtak pontszerző helyen célba érni, Maldonado a magyar nagydíjon a 10. helyet szerezte meg, míg Bottas az amerikai nagydíjon a 8. helyen ért célba. A csapat a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri pontversenyben mindössze 5 ponttal, ami az eredmények miatt még a 2011-es helyezésüknél is rosszabb idényt jelentett.

A Mercedes-éra (2014-)

2013. május 30-án hivatalosan is bejelentették, hogy a 2014-től kezdődő turbómotoros korszakot a Renault helyett a Mercedesszel fogják elkezdeni. A csapat pilótapárosa Valtteri Bottas és Felipe Massa lettek, az új főszponzor pedig a Martini, aminek köszönhetően a legendás festés is visszatért a Forma-1-be: az autók fehér alapon piros-kék csíkokat kaptak. Az autó az egész idény folytán versenyképesnek bizonyult, versenyzőik a különösen erős gyári Mercedes-csapat mellett folyamatosan esélyesek voltak a dobogóra, néhány rosszul sikerült versenytől eltekintve. Az Osztrák Nagydíjon az első sorból indultak (Felipe Massáé lett a pole-pozíció), bár végül csak Bottas jutott fel a dobogóra, 3. helyével. A szezon végén kettős dobogó is összejött Massa 2. míg Bottas 3. helyen zárta az Abu-Dzabi nagydíjat. Így a 2005-ös monacói nagydíj óta most először volt két Willams versenyző az első 3 között. A csapat a 3. helyen zárta a 2014-es F1 szezont.

Formájukat 2015-ben is megtartották, igaz, ekkor új vetélytársat kaptak a Ferrari személyében, de a konstruktőri harmadik hely ezúttal is összejött. 2016-ban a csapat teljesítményében visszaesés mutatkozott, műszaki és egyéb hibák hátráltatták őket, így mindössze az 5. helyet szerezték meg, miután a nagy rivális Force India is megelőzte őket.

2017-ben a csapat 40. születésnapját ünnepelte, ennek megfelelően az autó elnevezése egy számot ugrott, és FW39 helyett FW40-nek nevezték el a következőt. A pilótafelállás eredetileg annyiban változott volna, hogy az idény végén visszavonult Felipe Massa helyére a fiatal Lance Stroll ült volna be, miután azonban Nico Rosberg, a regnáló világbajnok is visszavonult, és helyette leszerződtették Valtteri Bottast, kellett egy rutinosabb versenyző is a fiatal mellé. Massa visszavonulása így alig pár hétig tartott, miután visszahívták. Az évet végül ismét az 5. helyen fejezték be, miután idén sem nem tudták megverni a Force Indiát.

2018-ban Stroll mellé az újonc Szergej Szirotkin került, miután Massa 2017 végén véglegesen visszavonult. A csapat sok kritikát kapott a fiatal, tapasztalatlan párossal kapcsolatban, és mint kiderült, teljesen jogosan. Az új autó, a Williams FW41 kicsit sem bizonyult megbízhatónak, és a csapat az év első kilenc versenyén összesen 4 pontot tudott gyűjteni az azeri nagydíjon Stroll által. Az alakulat ezenkívül mindössze az olasz nagydíjon tudott pontot szerezni, ott viszont ez mindkét pilótának sikerült, ugyanis Romain Grosjean 6. helyről való kizárását követően Stroll a 9., Szirotkin a 10. helyen lett rangsorolva. A csapat így az egész év alatt mindössze 7 pontot gyűjtött, és sereghajtóként zárták az évet.

2018. október 12-én a csapat bejelentette, hogy George Russell a 2019-es évtől csatlakozik a csapathoz,[3] 2018. november 22-én pedig bejelentették, hogy a 2018-as tesztpilóta, Robert Kubica lesz a csapattársa, 7 év kihagyás után.[4] Az előző évet követően egy dologban biztos volt mindenki, rosszabb már nem lehet, ahogy azonban később kiderült igenis lehet. Az év nem kezdődött jól, az első 2 tesztnapot kénytelen volt kihagyni a csapat mivel az autó nem készült el időben. Az autó 567 kört tett meg, a legkevesebbet az összes csapat közül és a leggyorsabb körük 1.9 mp-el volt elmaradva a leggyorsabb időtől. Ausztráliába érkezve a csapat teljesen új elemekkel szerelte fel az autót ám ezeket az FIA illegálisnak minősítette. Az autó még lassabnak bizonyult mint a teszteken, a 2 autó az utolsó sorba kvalifikálta magát, 3 másodpercre a legközelebbi autótól, Carlos Sainztól. Habár a szezon folyamán sikerült közelebb kerülniük a középmezőnyhöz, tiszta körülmények között nem volt esélyük a pontszerzésre. A német nagydíjon Robert Kubica megszerezte az első és mint később kiderült egyetlen pontjukat a szezonban miután a 2 Alfa Romeot utólag kizárták. Idén egyetlen alkalommal sem sikerült a Q2-be bejutniuk. A szezont így teljesen utolsóként (10.) zárták csupán egyetlen ponttal, ez az első évüket leszámítva a legkevesebb pontjuk, legutoljára 2013-ban sikerült 5 pontot szerezni.

2020-ban Kubica távozott, helyette a korábbi tesztpilóta Nicholas Latifi érkezett. A szezon eleji teszteken az autó feltűnő, kék-fehér-piros festést kapott, a főszponzor ROKiT miatt, azonban ezzel a színnel sohasem versenyeztek, mert a koronavírus-járvány miatt lerövidült csonka szezonban az idénynyitó osztrák futam előtt a főszponzor váratlanul szerződést bontott. Így a színséma átdolgozott, fehér-kék alapú lett. A járvány komoly pénzügyi problémákat is okozott a csapatnál, amely kénytelen volt tőkeinjekciót szerezni és elzálogosítani klasszikus versenyautóit, illetve később eladásra hirdették meg magának a csapatnak a tulajdonrészét is. A kocsi a tavalyi évhez képest már jóval megbízhatóbb és gyorsabb volt, George Russell a Stájer Nagydíjon és a hazai Brit Nagydíjon is a Q2-be kvalifikálta magát, míg a Magyar Nagydíjon mindkét Williams a Q2-ben végzett. A csapat a tavalyihoz képest jelentősen javuló teljesítményt látva bejelentette, hogy a 2021-es szezonra is marad a Russell-Latifi versenyzőpáros.

Eredmények a Formula–1-ben


Összefoglaló

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Rajtszám Versenyzõk Helyezés
1977 Williams Grand Prix Engineering March 761 G Ford-Cosworth V8 27. Patrick Nève – (0 pont)
1978 Williams Grand Prix Engineering Williams FW06 G Ford-Cosworth V8 Mobil 27. Alan Jones 9. (11 pont)
1979 Albilad-Saudia Racing Team Williams FW06
Williams FW07
G Ford-Cosworth V8 Mobil 27.
28.
Alan Jones
Clay Regazzoni
2. (120 pont)
1980 Albilad Williams Racing Team Williams FW07
Williams FW07B
G Ford-Cosworth V8 Mobil 27.
28.
Alan Jones
Carlos Reutemann
Világbajnok (120 pont)
1981 Albilad Williams Racing Team
TAG Williams Racing Team
Williams FW07C G Ford-Cosworth V8 Mobil 1.
2.
Alan Jones
Carlos Reutemann
Világbajnok (95 pont)
1982 TAG Williams Racing Team Williams FW07C
Williams FW08
G Ford-Cosworth V8 Mobil 5.
5.
5.
6.
Carlos Reutemann
Mario Andretti
Derek Daly
Keke Rosberg
4. (58 pont)
1983 TAG Williams Racing Team Williams FW08C
Williams FW09
G Ford-Cosworth V8
Honda V6 turbó
Mobil 1.
2.
42.
Keke Rosberg
Jacques Laffite
Jonathan Palmer
4. (36 pont)
1984 Williams Grand Prix Engineering Williams FW09
Williams FW09B
G Honda V6 turbó Mobil 5.
6.
Jacques Laffite
Keke Rosberg
6. (25.5 pont)
1985 Canon Williams Honda Team Williams FW10
Williams FW10B
G Honda V6 turbó Mobil 5.
6.
Nigel Mansell
Keke Rosberg
3. (71 pont)
1986 Canon Williams Honda Team Williams FW11 G Honda V6 turbó Mobil 5.
6.
Nigel Mansell
Nelson Piquet
Világbajnok (141 pont)
1987 Canon Williams Honda Team Williams FW11B G Honda V6 turbó Mobil 5.
5.
6.
Nigel Mansell
Riccardo Patrese
Nelson Piquet
Világbajnok (137 pont)
1988 Canon Williams Team Williams FW12 G Judd V8 Mobil 5.
5.
5.
6.
Nigel Mansell
Martin Brundle
Jean-Louis Schlesser
Riccardo Patrese
7. (20 pont)
1989 Canon Williams Team Williams FW12C
Williams FW13
G Renault V10 Elf 5.
6.
Thierry Boutsen
Riccardo Patrese
2. (77 pont)
1990 Canon Williams Team Williams FW13B G Renault V10 Elf 5.
6.
Thierry Boutsen
Riccardo Patrese
4. (57 pont)
1991 Canon Williams Team Williams FW14 G Renault V10 Elf 5.
6.
Nigel Mansell
Riccardo Patrese
2. (125 pont)
1992 Canon Williams Team Williams FW14B G Renault V10 Elf 5.
6.
Nigel Mansell
Riccardo Patrese
Világbajnok (164 pont)
1993 Canon Williams Team Williams FW15C G Renault V10 Elf 0.
2.
Damon Hill
Alain Prost
Világbajnok (168 pont)
1994 Rothmans Williams Renault Williams FW16
Williams FW16B
G Renault V10 Elf 0.
2.
2.
2.
Damon Hill
Ayrton Senna
David Coulthard
Nigel Mansell
Világbajnok (118 pont)
1995 Rothmans Williams Renault Williams FW17
Williams FW17B
G Renault V10 Elf 5.
6.
Damon Hill
David Coulthard
2. (118 pont)
1996 Rothmans Williams Renault Williams FW18 G Renault V10 Elf 5.
6.
Damon Hill
Jacques Villeneuve
Világbajnok (175 pont)
1997 Rothmans Williams Renault Williams FW19 G Renault V10 Elf 3.
4.
Jacques Villeneuve
Heinz-Harald Frentzen
Világbajnok (123 pont)
1998 Winfield Williams Williams FW20 G Mecachrome V10 Petrobras 1.
2.
Jacques Villeneuve
Heinz-Harald Frentzen
3. (38 pont)
1999 Winfield Williams Williams FW21 B Supertec V10 Petrobras 5.
6.
Alex Zanardi
Ralf Schumacher
5. (35 pont)
2000 BMW WilliamsF1 Team Williams FW22 B BMW V10 Petrobras 9.
10.
Ralf Schumacher
Jenson Button
3. (36 pont)
2001 BMW WilliamsF1 Team Williams FW23 M BMW V10 Petrobras 5.
6.
Ralf Schumacher
Juan Pablo Montoya
3. (80 pont)
2002 BMW WilliamsF1 Team Williams FW24 M BMW V10 Petrobras 5.
6.
Ralf Schumacher
Juan Pablo Montoya
2. (92 pont)
2003 BMW WilliamsF1 Team Williams FW25 M BMW V10 Petrobras 3.
4.
4.
Juan Pablo Montoya
Ralf Schumacher
Marc Gené
2. (144 pont)
2004 BMW WilliamsF1 Team Williams FW26 M BMW V10 Petrobras 3.
4.
4.
Juan Pablo Montoya
Ralf Schumacher
Marc Gené
Antônio Pizzonia
4. (88 pont)
2005 BMW WilliamsF1 Team Williams FW27 M BMW V10 Petrobras 7.
8.
8.
Mark Webber
Nick Heidfeld
Antônio Pizzonia
5. (66 pont)
2006 WilliamsF1 Team Williams FW28 B Cosworth V8 Petrobras 9.
10.
Mark Webber
Nico Rosberg
8. (11 pont)
2007 AT&T Williams Williams FW29 B Toyota V8 Petrobras 16.
17.
17.
Nico Rosberg
Alexander Wurz
Nakadzsima Kazuki
4. (33 pont)
2008 AT&T Williams Williams FW30 B Toyota V8 Petrobras 7.
8.
Nico Rosberg
Nakadzsima Kazuki
8. (26 pont)
2009 AT&T Williams Williams FW31 B Toyota V8 ExxonMobil 16.
17.
Nico Rosberg
Nakadzsima Kazuki
7. (34.5 pont)
2010 AT&T Williams Williams FW32 B Cosworth V8 BP 9.
10.
Rubens Barrichello
Nico Hülkenberg
6. (69 pont)
2011 AT&T Williams Williams FW33 P Cosworth V8 BP 11.
12.
Rubens Barrichello
Pastor Maldonado
9. (5 pont)
2012 Williams F1 Team Williams FW34 P Renault V8 Total 18.
19.
Pastor Maldonado
Bruno Senna
8. (76 pont)
2013 Williams F1 Team Williams FW35 P Renault V8 Total 16.
17.
Pastor Maldonado
Valtteri Bottas
9. (5 pont)
2014 Williams Martini Racing Williams FW36 P Mercedes V6 turbó Petrobras 19.
77.
Felipe Massa
Valtteri Bottas
3. (320 pont)
2015 Williams Martini Racing Williams FW37 P Mercedes V6 turbó Petrobras 19.
77.
Felipe Massa
Valtteri Bottas
3. (257 pont)
2016 Williams Martini Racing Williams FW38 P Mercedes V6 turbó Petrobras 19.
77.
Felipe Massa
Valtteri Bottas
5. (138 pont)
2017 Williams Martini Racing Williams FW40 P Mercedes V6 turbó Petronas 18.
19.
40.
Lance Stroll
Felipe Massa
Paul di Resta
5. (83 pont)
2018 Williams Martini Racing Williams FW41 P Mercedes V6 turbó Petronas 18
35.
Lance Stroll
Szergej Szirotkin
10. (7 pont)
2019 ROKiT Williams Racing Williams FW42 P Mercedes V6 turbó Petronas 63.
88.
George Russell
Robert Kubica
10. (1 pont)
2020 Williams Racing Williams FW43 P Mercedes V6 turbó Petronas 6.
63.
89.
Nicholas Latifi
George Russell
Jack Aitken
10. (0 pont)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Williams teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 March 761 Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G ARG BRA RSA USW ESP MON BEL SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN JPN 0 -
Patrick Nève 12 10 15 NK 10 NK 9 NK 7 18 Ki
1978 FW06 Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN 11 9.
Alan Jones Ki 14 4 7 Ki 10 8 Ki 5 Ki Ki Ki Ki 13 2 9
1979 FW06
FW07
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 75 2.
Alan Jones 9 Ki Ki 3 Ki Ki Ki 4 Ki 1 1 1 9 1 Ki
Clay Regazzoni 10 15 9 Ki Ki Ki 2 6 1 2 5 Ki 3 3 Ki
1980 FW07
FW07B
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 120 1.
Alan Jones 1 3 Ki Ki 2 Ki 1 1 3 2 11 2 1 1
Carlos Reutemann Ki Ki 5 Ki 3 1 6 3 2 3 4 3 2 2
1981 FW07C Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 M
G
USW BRA ARG SMR BEL MON ESP FRA GBR GER AUT NED ITA CAN LVS 95 1.
Alan Jones 1 2 4 12 Ki 2 7 17 Ki 11 4 3 2 Ki 1
Carlos Reutemann 2 1 2 3 1 Ki 4 10 2 Ki 5 Ki 3 10 8
1982 FW07D
FW08
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G RSA BRA USW SMR BEL MON DET CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA LVS 58 4.
Carlos Reutemann 2 Ki
Keke Rosberg 5 Kiz 2 2 Ki 4 Ki 3 Ki 5 3 2 1 8 5
Mario Andretti Ki
Derek Daly Ki 6 5 7 5 5 7 Ki Ki 9 Ki 6
1983 FW08C
FW09
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8
Honda RA163E 1.5 V6 turbó
G BRA USW FRA SMR MON BEL DET CAN GBR GER AUT NED ITA EUR RSA 36 4.
Keke Rosberg Ki Ki 5 4 1 5 2 4 11 10 8 Ki 11 Ki 5
Jacques Laffite 4 4 6 7 Ki 6 5 Ki 12 6 Ki Ki NK NK Ki
Jonathan Palmer 13
1984 FW09
FW09B
Honda RA163E 1.5 V6 turbó
Honda RA164E 1.5 V6 turbó
G BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN DET USA GBR GER AUT NED ITA EUR POR 25.5 6.
Keke Rosberg 2 Ki 4 Ki 6 4 Ki Ki 1 Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki
Jacques Laffite Ki Ki Ki Ki 8 8 Ki 5 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14
1985 FW10
FW10B
Honda RA164E 1.5 V6 turbó G BRA POR SMR MON CAN DET FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 71 3.
Nigel Mansell Ki 5 5 7 4 Ki Ni Ki 6 Ki 6 11 2 1 1 Ki
Keke Rosberg Ki Ki Ki 8 6 1 2 Ki 12 Ki Ki Ki 4 3 2 1
1986 FW11 Honda RA166E 1.5 V6 turbó G BRA ESP SMR MON BEL CAN DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR MEX AUS 141 1.
Nigel Mansell Ki 2 Ki 4 1 1 5 1 1 3 3 Ki 2 1 5 Ki
Nelson Piquet 1 Ki 2 7 Ki 3 Ki 3 2 1 1 Ki 1 3 4 2
1987 FW11B Honda RA167E 1.5 V6 turbó G BRA SMR BEL MON DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 137 1.
Nigel Mansell 6 1 Ki Ki 5 1 1 Ki 14 1 3 Ki 1 1 Ni Sér
Nelson Piquet 2 Ni Ki 2 2 2 2 1 1 2 1 3 4 2 15 Ki
Riccardo Patrese 9
1988 FW12 Judd CV 3.5 V8 G BRA SMR MON MEX CAN DET FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 20 7.
Nigel Mansell Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki Ki
Riccardo Patrese Ki 13 6 Ki Ki Ki Ki 8 Ki 6 Ki 7 Ki 5 6 4
Martin Brundle 8
Jean-Louis Schlesser 11
1989 FW12C
FW13
Renault RS1 3.5 V10 G BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 77 2.
Thierry Boutsen Ki 4 10 Ki 6 1 Ki 10 Ki 3 4 3 Ki Ki 3 1
Riccardo Patrese Ki Ki 15 2 2 2 3 Ki 4 Ki Ki 4 Ki 5 2 3
1990 FW13B Renault RS2 3.5 V10 G USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 57 4.
Thierry Boutsen 3 5 Ki 4 Ki 5 Ki 2 6 1 Ki Ki Ki 4 5 5
Riccardo Patrese 15 13 1 Ki Ki 9 6 Ki 5 4 Ki 5 7 5 4 6
1991 FW14 Renault RS3 3.5 V10 G USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 125 2.
Nigel Mansell Ki Ki Ki 2 6 2 1 1 1 2 Ki 1 Kiz 1 Ki 2
Riccardo Patrese Ki 2 Ki Ki 3 1 5 Ki 2 3 5 Ki 1 3 3 5
1992 FW14B Renault RS3C 3.5 V10
Renault RS4 3.5 V10
G RSA MEX BRA ESP SMR MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 164 1.
Nigel Mansell 1 1 1 1 1 2 Ki 1 1 1 2 2 Ki 1 Ki Ki
Riccardo Patrese 2 2 2 Ki 2 3 Ki 2 2 8 Ki 3 5 Ki 1 Ki
1993 FW15C Renault RS5 3.5 V10 G RSA BRA EUR SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 168 1.
Damon Hill Ki 2 2 Ki Ki 2 3 2 Ki Ki 1 1 1 3 4 3
Alain Prost 1 Ki 3 1 1 4 1 1 1 1 12 3 12 2 2 2
1994 FW16 Renault RS6 3.5 V10 G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 118 1.
Damon Hill 2 Ki 6 Ki 1 2 2 1 8 2 1 1 1 2 1 Ki
Ayrton Senna Ki Ki Ki
David Coulthard Ki 5 5 Ki Ki 4 6 2
Nigel Mansell Ki Ki 4 1
1995 FW17 Renault RS7 3.0 V10 G BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 118 2.
Damon Hill Ki 1 1 4 2 Ki 2 Ki Ki 1 2 Ki 3 Ki 3 Ki 1
David Coulthard 2 Ki 4 Ki Ki Ki 3 3 2 2 Ki Ki 1 3 2 Ki Ki
1996 FW18 Renault RS8 3.0 V10 G AUS BRA ARG EUR SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN 175 1.
Damon Hill 1 1 1 4 1 Ki Ki 1 1 Ki 1 2 5 Ki 2 1
Jacques Villeneuve 2 Ki 2 1 11 Ki 3 2 2 1 3 1 2 7 1 Ki
1997 FW19 Renault RS9 3.0 V10 G AUS BRA ARG SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA AUT LUX JPN EUR 123 1.
Jacques Villeneuve Ki 1 1 Ki Ki 1 Ki 4 1 Ki 1 5 5 1 1 Kiz 3
Heinz-Harald Frentzen 8 9 Ki 1 Ki 8 4 2 Ki Ki Ki 3 3 3 3 2 6
1998 FW20 Mecachrome GC37-01 3.0 V10 G AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 38 3.
Jacques Villeneuve 5 7 Ki 4 6 5 10 4 7 6 3 3 Ki Ki 8 6
Heinz-Harald Frentzen 3 5 9 5 8 Ki Ki 15 Ki Ki 9 5 4 7 5 5
1999 FW21 Supertec FB01 3.0 V10 B AUS BRA SMR MON ESP CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA EUR MAL JPN 35 5.
Ralf Schumacher 3 4 Ki Ki 5 4 4 3 Ki 4 9 5 2 4 Ki 5
Alex Zanardi Ki Ki 11 8 Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 8 7 Ki 10 Ki
2000 FW22 BMW E41 3.0 V10 B AUS BRA SMR GBR ESP EUR MON CAN FRA AUT GER HUN BEL ITA USA JPN MAL 36 3.
Ralf Schumacher 3 5 Ki 4 4 Ki Ki 14 5 Ki 7 5 3 3 Ki Ki Ki
Jenson Button Ki 6 Ki 5 17 10 Ki 11 8 5 4 9 5 Ki Ki 5 Ki
2001 FW23 BMW P80 3.0 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN BEL ITA USA JPN 80 3.
Ralf Schumacher Ki 5 Ki 1 Ki Ki Ki 1 4 2 Ki 1 4 7 3 Ki 6
Juan Pablo Montoya Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki 4 Ki 8 Ki 1 Ki 2
2002 FW24 BMW P82 3.0 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 92 2.
Ralf Schumacher Ki 1 2 3 11 4 3 7 4 8 5 3 3 5 Ki 16 11
Juan Pablo Montoya 2 2 5 4 2 3 Ki Ki Ki 3 4 2 11 3 Ki 4 4
2003 FW25 BMW P83 3.0 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 144 2.
Juan Pablo Montoya 2 11 Ki 7 4 Ki 1 3 2 2 2 1 3 2 6 Ki
Ralf Schumacher 8 4 7 4 5 6 4 2 1 1 9 Ki 4 Ki 12
Marc Gené 5
2004 FW26 BMW P84 3.0 V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 88 4.
Juan Pablo Montoya 5 2 13 3 Ki 4 8 Kiz Kiz 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1
Ralf Schumacher 4 Ki 7 7 6 10 Ki Kiz Ki Sér Sér Sér Sér Sér Sér Ki 2 5
Marc Gené 10 12
Antônio Pizzonia 7 7 Ki 7
2005 FW27 BMW P84/5 3.0 V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 66 5.
Mark Webber 5 Ki 6 7 6 3 Ki 5 Ni Ki 11 Hn 7 Ki 14 4 Ki 4 7
Nick Heidfeld Ki 3 Ki 6 10 2 2 Ki Ni Ki 12 11 6 Ki
Antônio Pizzonia 7 15 Ki Ki 13
2006 FW28 Cosworth CA2006 2.4 V8 B BHR MAL AUS SMR EUR ESP MON GBR CAN USA FRA GER HUN TUR ITA CHN JPN BRA 11 8.
Mark Webber 6 Ki Ki 6 Ki 9 Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 10 10 8 Ki Ki
Nico Rosberg 7 Ki Ki Ki 7 11 Ki 9 Ki 9 14 Ki Ki Ki Ki 11 10 Ki
2007 FW29 Toyota RVX-07 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP MON CAN USA FRA GBR EUR HUN TUR ITA BEL JPN CHN BRA 33 4.
Nico Rosberg 7 Ki 10 6 12 10 Ki 9 12 Ki 7 7 6 6 Ki 16 4
Alexander Wurz Ki 9 11 Ki 7 3 10 14 13 4 14 11 13 Ki Ki 12
Nakadzsima Kazuki 10
2008 FW30 Toyota RVX-08 2.4 V8 B AUS MAL BHR ESP TUR MON CAN FRA GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN CHN BRA 26 8.
Nico Rosberg 3 14 8 Ki 8 Ki 10 16 9 10 14 8 12 14 2 11 15 12
Nakadzsima Kazuki 6 17 14 7 Ki 7 Ki 15 8 14 13 15 14 12 8 15 12 17
2009 FW31 Toyota RVX-09 2.4 V8 B AUS MAL CHN BHR ESP MON TUR GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN BRA UAE 34.5 7.
Nico Rosberg 6 8 15 9 8 6 5 5 4 4 5 8 16 11 5 Ki 9
Nakadzsima Kazuki Ki 12 Ki Ki 13 15 12 11 12 9 18 13 10 9 15 Ki 13
2010 FW32 Cosworth CA2010 2.4 V8 B BHR AUS MAL CHN ESP MON TUR CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR BRA UAE 69 6.
Rubens Barrichello 10 8 12 12 9 Ki 14 14 4 5 12 10 Ki 10 6 9 7 14 12
Nico Hülkenberg 14 Ki 10 15 16 Ki 17 13 Ki 10 13 6 14 7 10 Ki 10 8 16
2011 FW33 Cosworth CA2011K 2.4 V8 P AUS MAL CHN TUR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE BRA 5 9.
Rubens Barrichello Ki Ki 13 15 17 9 9 12 13 Ki 13 16 12 13 17 12 15 12 14
Pastor Maldonado Ki Ki 18 17 15 18 Ki 18 14 14 16 10 11 11 14 Ki Ki 14 Ki
2012 FW34 Renault RS27-2012 2.4 V8 P AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE USA BRA 76 8.
Pastor Maldonado 13† 19† 8 Ki 1 Ki 13 12 16 15 13 Ki 11 Ki 8 14 16 5 9 Ki
Bruno Senna 16† 6 7 22 Ki 10 17 10 9 17 7 12 10 18 14 15 10 8 10 Ki
2013 FW35 Renault RS27-2013 2.4 V8 P AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN GBR GER HUN BEL ITA SIN KOR JPN IND UAE USA BRA 5 9.
Pastor Maldonado Ki Ki 14 11 14 Ki 16 11 15 10 17 14 11 13 16 12 11 17 16
Valtteri Bottas 14 11 13 14 16 12 14 12 16 Ki 15 15 13 12 17 16 15 8 Ki
2014 FW36 Mercedes PU106A Hybrid 1.6 V6 turbó P AUS MAL BHR CHN ESP MON CAN AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN RUS USA BRA UAE 320 3.
Felipe Massa Ki 7 7 15 13 7 12 4 Ki Ki 5 13 3 5 6 11 4 3 2
Valtteri Bottas 5 8 8 7 5 Ki 7 3 2 2 8 3 4 11 7 3 5 10 3
2015 FW37 Mercedes PU106B Hybrid 1.6 V6 turbó P AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN AUT GBR HUN BEL ITA SIN JPN RUS USA MEX BRA UAE 257 3.
Felipe Massa 4 6 5 10 6 15 6 3 4 12 6 3 Ki 17 4 Ki 6 Kiz 8
Valtteri Bottas Ni 5 6 4 4 14 3 5 5 13 9 4 5 5 12 Ki 3 5 13
2016 FW38 Mercedes PU106C Hybrid 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN RUS ESP MON CAN EUR AUT GBR HUN GER BEL ITA SIN MAL JPN USA MEX BRA UAE 138 5.
Felipe Massa 5 8 6 5 8 10 Ki 10 20† 11 18 Ki 10 9 12 13 9 7 9 Ki 9
Valtteri Bottas 8 9 10 4 5 12 3 6 9 14 9 9 8 6 Ki 5 10 16 8 11 Ki
2017 FW40 Mercedes F1 M08 EQ Power+ 1.6 V6 turbó P AUS CHN BHR RUS ESP MON CAN AZE AUT GBR HUN BEL ITA SIN MAL JPN USA MEX BRA UAE 83 5.
Felipe Massa 6 14 6 9 13 9 Ki Ki 9 10 Bet 8 8 11 9 10 9 11 7 10
Lance Stroll Ki Ki Ki 11 16 15† 9 3 10 16 14 11 7 8 8 Ki 11 6 16 18
Paul di Resta Ki
2018 FW41 Mercedes F1 M09 EQ Power+ 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN AZE ESP MON CAN FRA AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN RUS JPN USA MEX BRA UAE 7 10.
Lance Stroll 14 14 14 8 11 17 Ki 17† 14 12 Ki 17 13 9 14 15 16 13 12 16 13
Szergej Szirotkin Ki 15 15 Ki 14 16 17 15 13 14 Ki 16 12 10 19 18 17 14 13 18 15
2019 FW42 Mercedes 1.6 V6 turbó P AUS BHR CHN AZE ESP MON CAN FRA AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN RUS JPN MEX USA BRA UAE 1 10.
George Russell 16 15 16 15 17 15 16 19 18 14 11 16 15 14 Ki Ki 16 16 17 12 17
Robert Kubica 17 16 17 16 18 18 18 18 20 15 10 19 17 17 16 Ki 17 18 Ki 16 19
2020 FW43 Mercedes 1.6 L V6 turbó P AUT STY HUN GBR 70 ESP BEL ITA TOS RUS EIF POR EMI TUR BHR SAK UAE 0 10.
Nicholas Latifi 11 17 19 15 19 18 16 11 ki 16 14 18 11 ki 14 ki 17
George Russell ki 16 18 12 18 17 ki 14 11 18 ki 14 ki 16 12 15
Jack Aitken 16
* Folyamatban lévő szezon.
A 2014-es szezonzáró abu-dzabi nagydíjon dupla pontokat osztottak ki.[5]
†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

Szponzorok


A csapat tulajdonosa a Dorilton Capital, így az autókon látható a Dorilton Ventures emblémája. Ezenkívül a Sofina ételgyár, a Lavazza kávégyár, az Acronis felhőszolgáltató, a Versa holding, a Honibe, a Ponos, a Symantec, a Bremont, a PPG, az OMP, a Thales, a Zeiss, a KX, a B&R, a Precision Hydration, a Crew Clothing, a Nexa3D, és a Mei a csapat szponzorai. A ruházatot az Umbro biztosítja[6].

A csapat korábbi híres szponzorai voltak: a TAG, a Canon, az elf, a British American Tobacco (Rothman's és Winfield cigaretta), a HP, az Allianz, a Lenovo, a Thomson Reuters, az RBS (Skót Királyi Bank), a Tata, az AT&T, a Budweiser, a Philips, a Wihuri, a Hackett London, a Petrobras, a Randstad, az Avanade, a PDVSA, a Martini, az Orlen, az Unilever, valamint a ROKiT.

Utánpótlás program


A Williams 2019-ben több versenyzőt is igazolt az utánpótlás programjába:

Versenyző Év(ek) Jelenlegi sorozat Bajnoki címek
Jack Aitken[7] 2020– FIA Formula–2 bajnokság
Roy Nissany[8] 2020–
Dan Ticktum[9] 2019–
Jamie Chadwick[10] 2019– Regionális Formula Európa-bajnokság W Series (2019)

Jegyzetek


  1. A Williams adatlapja a motorsport-total.com.on (német nyelven). www.motorsport-total.com. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  2. Williams: a középmezőny és a futamgyőzelem sem elérhetetlen . www.nso.hu, 2009. március 24. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  3. F1: újonc pilótát szerződtetett a Williams – hivatalos ”, nso.hu, 2018. október 12. (Hozzáférés ideje: 2019. január 4.) 
  4. Hivatalos: Kubica a Williams versenyzőjeként tér vissza 2019-ben a Forma-1-ben ”, motorsport.com, 2018. november 22. (Hozzáférés ideje: 2019. január 4.) 
  5. Archivált másolat . [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  6. Our Partners (angol nyelven). www.williamsf1.com. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  7. Jack Aitken to drive for Williams at the Styrian Grand Prix ”, https://www.f1technical.net „. Williams announced him as its reserve driver after he joined the Williams Driver Academy” 
  8. Roy Nissany to make Grand Prix weekend debut with FP1 outing in Barcelona for Williams ”, https://www.formula1.com „Nissany will be the second member of the Williams’ Academy to run in FP1 this season” 
  9. Dan Ticktum csatlakozik a Williams versenyzői akadémiájához! ”, https://www.racingline.hu 
  10. Ismét van egy pilótanő az F1-ben, és roppant bájos ”, https://player.hu/ „A 21 éves lány egyben a csapat utánpótlás programjához is csatlakozik” 

További információk


A Wikimédia Commons tartalmaz Williams F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
19801981
Következő világbajnok:
Ferrari
Előző világbajnok:
McLaren
Formula–1-es világbajnok
19861987
Következő világbajnok:
McLaren
Előző világbajnok:
McLaren
Formula–1-es világbajnok
19921994
Következő világbajnok:
Benetton
Előző világbajnok:
Benetton
Formula–1-es világbajnok
19961997
Következő világbajnok:
McLaren
  • Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Williams_F1&oldid=24425662

Navigációs menü


<



Facebook Twitter WhatsApp Telegram email





Kategóriák: Aktív Formula–1-es csapatok




Dátum: 01.12.2021 03:33:46 CET

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.